Az Ír kisváros, Donegal egyik kocsmája parkolójának sötét zugába szép csendesen behúz az éjszakai járôr. Kisvártatva, mikor bent elhangzik a 'záróra!', látja, hogy kijön egy igencsak támolygó alak, alig tud járni. Az ember botorkál egy ideig a parkolóban, a zsaru csendben figyeli.
Végtelennek tűnő ideig jön-megy a pasas, próbálgatja a kulcsát vagy öt-hat kocsi zárjába míg végül sikerül megtalálnia a sajátját. Nagynehezen kinyitja az ajtót és szinte beesik az ülésre. Az emberek szállingóznak közben kifelé és elfelé, de ô csak ül, csak ül, hosszú percekig.
Végül aztán elindítja a motort, bekapcsolja az ablaktörlôt - csendes nyári este volt! -, az indexet kapcsolgatja ki- meg be, dudál, aztán felkapcsolja a világítást. Elindul a kocsival, megy pár centit, aztán kicsit vissza, aztán újra még vagy jónéhány percig míg aztán egyhelyben marad megint egy jó ideig. Közben a többi vendég is elhajt, kikerülgetve a szerencsétlenkedôt.
Mikor aztán az utolsó kocsi is kihúzott a parkolóból, végre elindul, szép lassan, ki az útra. A zsaru, aki türelmesen csak erre várt, begyújtja a motort, felkapcsolja a villogó lámpákat és megállítja az ürgét, hogy megszondázza.
Legnagyobb meglepetésére a szonda "0" alkoholt mutat! Nem tudja mire vélni a dolgot, mondja a vezetônek, hogy be kell hogy kisérje az ôrsre, mert nyilvánvalóan a szonda hibás.
'Én nem hiszem,' mondja Paddy , igazán büszkén saját magára 'csak ma este én vagyok az ügyeletes csali!'